44. fejezet

A NAL HUTTA

A Yavaris csendesen siklott a sötét űr végtelen óceánján. Wedge Antilles szótlanul ült a vezérlőterem parancsnoki székében. A sárga jelzés ellenére a Yavaris fedélzetén minden nyugodt volt, a katonák rutinszerűen végezték szokásos teendőiket, de az emberek belső feszültsége mégis érezhető volt.

A fokozott harckészültség egy napja tartott, de nem ismerték az okát. Nem volt tudomásuk birodalmi tevékenységről, és nem hallottak semmit Crix Madine felderítőútjáról.

Qwi Xux megjelent a hajóhídon, majd megdörzsölte a férfi vállát hosszú, halványkék ujjaival. Wedge belenézett indigókék szemébe.

– Aludtál? – kérdezte.

Amint az asszony megrázta a fejét, gyöngyházfényű haja követte a mozdulatot.

– Nehéz a várakozás – jegyezte meg csendesen.

Wedge bólintott.

– Leginkább azért gyűlölöm a háborút, mert gyakran kell átélni ilyen feszült várakozási időszakokat. Bárcsak történne végre valami!

És történt is!

Mégpedig azonnal.

Crix Madine vészjelzője bekapcsolt, és vörös fény kezdett villogni a vezérlőterem kommunikációs műszerfalán. Nem érkezett üzenet, csupán egy elsőbbséget élvező villogás adta tudtul, hogy valami baj történt Madine-nel.

Wedge tudta, hogy Madine tábornok a titkosszolgálat főnöke, és veszélyes vállalkozást hajt végre.

– A segítségére kell sietnünk – jelentette ki határozott hangon.

Qwi feszülten állt, és nagy szemével zavartan pislogott. Az ujjai elengedték Wedge vállát.

– Ez azt jelenti, hogy megtalálták a huttok szuperfegyverét. El kell pusztítanunk, mielőtt üzemképes lenne. Nem engedhetjük, hogy a birodalmiak vagy a huttok Halálcsillaggal rendelkezzenek.

– Igazad van – bólintott Wedge.

Azonnal üzenet érkezett Ackbar admirálistól is, a kalamári cirkáló fedélzetéről.

– Úgy látszik, megkezdődik a támadás – mondta Ackbar, aki ezúttal is makulátlanul fehér egyenruhát viselt, uszonyos kezét pedig idegesen felemelte.

– Igen, admirális. Egyesítsük a teljes haderőt? A lehető leggyorsabban Madine segítségére kell sietnünk…

Mielőtt Madine befejezhette volna, egy másik kommunikációs csatornán újabb üzenet érkezett.

– Itt Kyp Durron beszél. Rendkívül sürgős üzenetem van az Új Köztársaság katonai parancsnokának!

Wedge fogai kivillantak. A mellette álló Qwi izgatottnak látszott. Kyp valaha visszatért a sötét oldalról, és Qwi megbocsátott neki, bár lehet, hogy mégsem bízott benne.

Kyp üzenete mégis olyan horderejű eseményekre utalt, amelyeket komolyan kellett venni.

– A társammal, Dorsk 81-gyel, sikerült behatolnunk a Core rendszerekbe. Ott hatalmas birodalmi flottára bukkantunk, amely néhány napon belül támadni készül. Daala admirális az ellenséges erők főparancsnoka. Ismétlem: Daala admirális nem halt meg, mint ahogy reméltük… Elsődleges célpontjuk a Yavin 4. Daala el akarja pusztítani a jedilovagokat. Dorsk 81 és én a jediakadémia felé utazunk, hogy segítsünk, és harcoljunk a társainkkal együtt. Segítséget kérünk!

– Tehát meg kell osztanunk az erőinket – mondta Ackbar. – A Hoth aszteroidaövezet és a Yavin 4… Meglepetést akarnak okozni.

– Ismerjük a tervüket – tűnődött Wedge. – Érdemes megosztani az erőinket?

– Ezt az üzenetet a teljes flottánk fogta – mondta Ackbar. – Biztos vagyok benne, hogy több helyen várható támadás, tehát erre kell felkészülnünk. Én a Yavin 4-re megyek, és magammal viszem a Galactic Voyagert is. Maga mentse meg Madine-t, és pusztítsa el a Halálcsillagot! Nem szabad alábecsülnünk a huttokat sem!

– Értettem, admirális – felelte Wedge.

– A flotta többi egységének teljes harckészültséget rendelek el – bólintott Ackbar. – Attól tartok, ez még csak a kezdet.

– Ne aggódjon! Kimentjük Madine-t és a társait, azután elpusztítjuk a huttok szuperfegyverét.

A legénység minden tagjának riadókészültséget rendeltek el. Szaladó katonák lábai dübörögtek végig a folyosókon. A Yavaris hamarosan útra készen állt.

Az Új Köztársaság hadgyakorlata befejeződött. Ami ezután következett, az már vérre ment.

Ackbar hajói fénysebességre gyorsultak, és eltűntek a hipertérben. Wedge Yavarisa pedig a Hoth rendszer aszteroidaövezetébe indult, válaszul Madine segélykérő jelzésére, abban a reményben, hogy idejében a helyszínre érkeznek.